Miért nem lesz komoly egyetlen kapcsolatunk sem?

Ördögi kör

Ha régóta keressük életünk párját, de valamiért ez soha nem sikerül, akkor amellett, hogy leginkább csak mások hibáit látjuk, érdemes elgondolkoznunk, hogy vajon mi mit csinálunk rosszul vagy esetleg ugyanúgy. Ha ugyanis semmin nem változtatunk, akkor valószínűleg ugyanazokba a hibákba esünk bele, akár évek óta. Az egyik ilyen „hiba”, hogy ugyanolyan típusú férfiakat választunk. De mi ezzel a probléma? Először is az, hogy ha ragaszkodunk egy bizonyos férfitípushoz, görcsösen azt gondolhatjuk, hogy csakis egy ilyen férfival tudnánk boldogak lenni, ezért aki nem esik bele a magunk által kreált „kategóriába”, annak esélyt sem adunk, sőt, még észre sem vesszük. Akiket pedig favorizálunk, velük soha nem alakul ki végül semmi komoly. Egy idő után érdemes elgondolkoznunk, hogy talán csak a fejünkben van egy kép a számunkra tökéletes férfiről, a valóságban azonban ez valamiért nem működik. Az ördögi körből akkor léphetünk ki, ha elkezdünk esélyt adni másoknak is.

Önbizalomhiány

Sokszor saját bizonytalanságunkat vetítjük ki a partnerünkre, ami fakadhat a sok rossz tapasztalatból, csalódásból, de az önmagunkba vetett hit hiányából is. Ha úgy állunk hozzá a párkapcsolathoz, hogy mi nem vagyunk elég jók a másiknak, az azt fogja eredményezni, hogy bár valószínűleg nem tudatosan, de alárendelt szerepbe kényszerítjük saját magunkat. Ha pedig folyton attól félünk, hogy a másik elhagy minket, azt a párunk meg fogja érezni. Ha pedig mi nem vagyunk képesek szeretni és becsülni önmagunkat, akkor nem várhatjuk el, hogy ezt más megtegye helyettünk.

Rámenősség

Egy másik alapvető oka lehet annak, ha soha nem jut el egy kapcsolatunk sem komoly szintre, ha már az ismerkedés szakaszában nagyon erőszakosak és rámenősek vagyunk. Számon kérjük a férfit, hogy mikor hol volt, mit csinált, és hisztizünk, ha egy napig nem keres minket. Egy kapcsolat legelején pedig ez felér az öngyilkossággal. A férfiak nem szeretik, ha egy nő le akarja őket korlátozni, így főleg a dolgok kezdetén legyünk velük türelmesek, és semmiképpen se éreztessük azt velük, hogy rájuk akaszkodunk. Ha ezt kicsit is megérzi egy férfi, akkor szinte biztos, hogy hanyatt-homlok menekülni fog, hiszen ha már az elején ilyen a nő, akkor szerintük ez csak rosszabb lesz a későbbiekben.

Irreális elvárások

Ha az ember sokáig van egyedül, akkor hajlamos az egyedül töltött évek tapasztalataiból a hibákat leszűrni, már ami a férfiakat illeti. Éppen ezért már akár a legkisebb általunk vélt problémánál is búcsút intünk a randipartnerünknek, hiszen úgy gondoljuk, nincs értelme időt pazarolni egy olyan problémára, amivel egyszer már találkoztunk. Bár egyrészről a hibáinkból érdemes tanulni, de ha azt a bizonyos lécet egy idő után túlságosan magasra rakjuk, akkor senki nem lesz elég jó ahhoz, hogy egyáltalán esélyt adjunk az ismerkedésnek.

Bizalmatlanság

A bizalmatlanság kérdésköre jócskán összefügg az önbizalomhiánnyal, ez a két dolog mondhatni kéz a kézben jár. Ha ugyanis saját magunkban nem hiszünk, és alulértékeljük magunkat, akkor valószínűleg nagyon bizalmatlanok leszünk párunkkal is. Előfordulhat akkor is, ha sokat csalódtunk, és nem egyszer átestünk már megcsaláson, ezt pedig a későbbiekben rávetítjük a jövőbeli kapcsolatainkra. Folyamatosan hívogatjuk, nyomozgatunk utána, hogy vajon tényleg minden úgy van-e, ahogy mondta, és soha, egyetlen pillanatra sem tudjuk elengedni magunkat. Ez pedig semmi jóra nem vezet. Bizalmat adni valakinek igen nehéz dolog, ám ha ezt nem adjuk meg annak, akivel együtt szeretnénk lenni, akkor már belekezdeni sincs értelme a dologba. A folyamat nehéz, ám megéri dolgozni rajta, nem mások, hanem pont a saját boldogságunk érdekében…

Forrás: ridikul.hu